Japánból jelentem! Egészen pontosan, Saitama megyéből (Tokiótól kicsit északra).
Mostanában annyi mindent lehet hallani a március 11-i Japánban történt földrengésről, cunamiról, és persze a következményekről. Radioaktív-sugárzás, sok-sok negatív hír. Abból látunk-hallunk eleget, azt gondolom, ezért hadd osszak meg veletek most valami pozitívat.
Számomra az is példaértékű, ahogyan a japánok pánik nélkül viselik ezt a helyzetet, ami azért, meg kell hagyni, nem lehet könnyű. Talán van pánik, de nem látványos, hanem “csendes”.
És ami még nagyobb pozitívum: az északi megyékben (Miyagi, Iwate, Fukushima) otthon nélkül maradt emberek, családok összefogtak. Csak egy példa:
Azok a családok, akiknek az otthona ép maradt, befogadott olyan, más családokat, akiknek a házát elsodorta a cunami. Együtt élnek most, megosztjak a lakásukat, az enni- es innivalót. Nyilatkoztak ilyen emberek a tévében – csodalatra méltóan. Azt éreztem, ez valahol egy
szívből jövő segítségnyújtás. Az is igaz persze, hogy valahol nincs más valasztasuk, de én mégis azt látom inkabb, hogy az emberek azokon a területeken közelebb kerülnek egymáshoz.
Délnyugat-Japánban is (ahol ugyebár nem lehetett érezni a foldrengest) több család is jelentkezett, hogy megosztják otthonukat a földrengés és cunami miatt otthon nélkül maradt családokkal.
Másrészt itt van a másik pozitívum: a nemzetközi összefogás: Dél-Koreából, Kínából, Ausztráliából, Amerikából, Europa több országából – köztük Magyarországról is – érkeztek mentőcsapatok.
Mindenesetre, ahogy én tapasztalom, a légkör egyre nyugodtabb, kezd visszaallni az élet a mindennapi “kerékvágásba”, ha lehet így mondani. Persze hosszú idő még az ujjáépítés, felépülés -külső és lelki értelemben egyaránt. De bízunk a legjobbakban.
Köszönöm a figyelmeteket.
Köszi Gabika!!!!
Bízzunk a legjobbakban, és csodálatra méltó az ottani emberek, egymáshoz való állása!!!
Példa értékű és a tiétek is!!!!
Puszi biboly