Vörösmarty Mihály ÚJESZTENDEI SZÉP KÍVÁNSÁG

Kormosan, de tiszta szívvel,
A füst barna fiai
Beköszönünk ma hozzátok,
Házak boldog urai.
És kívánunk, és óhajtunk
Újnál újabb esztendőt,
Szerencsével rakodottat,
Nem is egyet, sem kettőt,
Hanem igen, igen sokat,
Annyit, mint a kis világ,
Mennyi csillag van az égen,
Régi fákon mennyi ág.
De talán az sok is volna;
Semmiből sem jó a sok;
Éljetek míg kedvetek tart,
Éljen úri házatok,
Míg a szép leány kapós lesz,
S kedves a bor, és kenyér,
Míg szomszédba a magyarnak
Nem kell futni ezekért,
Míg szívetek, mint a gyertya
Oly vidámon égdegel,
Szemetekben az örömtűz,
És az erő nem hal el; -
Majd ha egykor kürtőtökben
A pók szövi hálóját,
S vendég hagyta házatokból
Füst nem ontja fel magát,
Majd ha nem lesz mit vakarni
Sem odafenn, sem alul,
S a korommal a vígság is
Mindörökre elvonul,
Akkor még ki kérdi többé,
Hány meg hány hét a világ?
Jobb fekügyék a gödörbe,
És takarja el magát.
De az Isten óvjon attól! -
Éljen a szent vígaság,
Ezt óhajtja a Földvári
Tűzkármentő Társaság.

Ezzel a verssel szeretnénk mindenkinek sikeres, eredményekben gazdag, boldog új évet kívánni!

CARP-os csapat

Első kérdésünk az lenne, mit takar a Santa San “veszélyesnek tűnő “álnév?

Ezt a kérdést a kedves blog-olvasóknak Imashima Gabi teszi fel, aki jelenleg japánban él, és pár szóban meg is válaszolja:

No és meg egy érdekesség a Mikulásról. A japánok udvariasan szólítják egymást, pl. Tanaka San, a San olyan, mint az angolban a Mr. vagy Mrs. Nos, így hat Mikulást elneveztek “Santa San”-nak. Itt nem december 6-án érkezik, hanem 24-én, Szenteste, titokban – és másnap reggel, amint felébrednek a gyerekek, a párnájuk mellett ott a hőn áhított ajándék!

Itt is szokás levelet írni Santa San-nak – és a jó gyerekek meg is kapjak a megérdemelt jutalmat, viszont úgy tűnik, itt a Mikulás egészen elnéző a “kevésbé jó” gyerekekkel, merthogy virgács nincsen.

Japán Mikulás csizmák

Karácsonyi fények

Következő állomás Ukrajna

Jégapó és a Hópelyhecske

A Mikulás “szánját” nyolc fehér kenguru húzza, és ő is karácsonykor látogatja meg a gyerekeket. Kicsit nehéz elképzelni, hogy a kenguru hogyan képes szánt húzni, de hál’ Istennek a gyerekek fantáziája határtalan. Az ajándékozás után a karácsonyi vacsorát a szabadban fogyasztják el az ausztrálok, majd lemennek a tengerpartra, vagy krikettet játszanak ilyenkor a családok.

Egy kis Mikulás szörfözés

Joulupukki Finnországból 

Minden évben nagy, ünnepélyes külsőségek közepette fogadják Helsinkiben Joulupukkit. Egyesek szerint csak a KORVATONTURI-n lakó az igazi Mikulás, mely egy picurka kis falu. Vagyis valahonnan Lapp földről jön, nekünk magyaroknak talán ennyi is elég. Több forrás szerint a Kanadaiakkal nagy konkurencia harc van, hogy kié is az igazi mikulás. Egyébként Helsinkiben az utcákat már december elejétől járják a rénszarvasfogatos szánok a gyerekek nagy örömére. Még egy  érdekesség, hogy az elkóborolt rénszarvasokat a rendőrség begyűjti…nehéz elképzelni hogy valaki elhagyja a rénszarvasát csak úgy véletlenül…hát más világ

Joulupukki és a rénszarvas

Kedves barátom, Rózsa Ibolya Békenagykövet invitálásának engedve, egy nagyon csodálatos világba csöppentem, amikor  beléptem a kézműves “alkotó műhelyébe”. Nyoma se volt a műhónak, a csillogásnak. A régmúlt emlékei elevenedtek meg előttem, ahogy egyenként megmutatta az általa készített alkotásokat. Az egyik  legősibb technikával, gyékényből, csuhéból, és szalmából készít dísztárgyakat szabadidejében. Látszik a biztos mozdulatain, és az anyagszeretetén, hogy nem csupán szeszély, vagy divat nála a régmúlt tárgyainak az elkészítése. Miközben beszélgettünk, fény derült a “titokra”, az anyag szeretetét édesapjától örökölte, és az első fogásokat is tőle leste el, amit később szakmai képzéseken fejlesztett tovább.

Ebben a kicsinyke  alkotó műhelyben, egy blokkház földszinti szobájába, a Karácsony más mondanivalót hordozott. A régmúlt ünnepeit idézte fel, amikor a csuhé, a szalma, a gyékény mind hétköznapi anyag volt, valami ami az értéktelenebb része volt a termésnek. Fosztás után maradt a csuhé, a cséplés után a szalma,  a gyékényt pedig a lápokban szedték össze az élelemesebbek. A szegény, kérges kezek ezekből a maradék, senkinek nem kellő anyagokból, is csodálatos tárgyakat készítettek, legyen szó karácsonyi dekorációról, vagy egy hétköznapi használati tárgyról. A nincstelenség nem gátolta az embereket, hogy szeressenek, emlékezzenek, vagy ünnepeljenek.  Ma már méreg drágán árulják a vásárokban a szalmából készült karácsonyfa díszeket, a gyerekeknek különlegesség ha játszóházban csuhé babát vagy szalmaangyalt készíthetnek, a Betlehem pedig egyenesen kuriózumnak számít. Nemcsak ötletet, de bátorságot is meríthetünk a az elődeinktől, hogy lehet szerényebben, de bensőségesebben is megélni a Karácsonyt. Ne a pénzünket, hanem a kreativitásunkat, a szívünket, és az időnket szánjuk rá az ünnepi előkészületekre…

Egy forró kávé mellet az alkotó elárulta, hogy nem pusztán szép tárgyak készítése a célja ezzel a nem hétköznapi mesterséggel, hanem szeretné ha a fiatalabb generáció is megőrizné a hagyományokat, illetve a tárgyi kultúránk elődeinktől örökölt kincseit is, s nem csak a Szeretet Ünnepén,  hanem a hétköznapokon is…

“A múlton épül fel a jövő. A nemzet ha elfelejti múltját meghal…”

Rózsa Ibolya munkáiból

Betlehem

Adventi koszorú

Karácsonyi dekoráció szalmából

Csuhé angyal

(Köszönjük az alkotó rendelkezésünkre bocsátott fényképeit!)

S. Tomka Erzsébet

Díszzászlóalj vigyázz…

A megemlékezés virágai

Tisztelgés a hősök előtt…

Egy irányban…

A történelem lapjai

Ő ott volt…

Az ünnep árnyékában…

A “szabadság angyala” Kaposváron

Más idők…

Magyarország- Szovjetunió

4:0

(Gyarmati Dezső az 1956-os  Melbourne-i olimpiai bajnok vízilabda csapat csapatkapitánya mesél…)

Közös megemlékezés

S. Tomka E.

Japánból jelentem! Egészen pontosan, Saitama megyéből (Tokiótól kicsit északra).

Mostanában annyi mindent lehet hallani a március 11-i Japánban történt földrengésről, cunamiról, és persze a következményekről. Radioaktív-sugárzás, sok-sok negatív hír. Abból látunk-hallunk eleget, azt gondolom, ezért hadd osszak meg veletek most valami pozitívat.

Számomra az is példaértékű, ahogyan a japánok pánik nélkül viselik ezt a helyzetet, ami azért, meg kell hagyni, nem lehet könnyű. Talán van pánik, de nem látványos, hanem “csendes”.

És ami még nagyobb pozitívum: az északi megyékben (Miyagi, Iwate, Fukushima) otthon nélkül maradt emberek, családok összefogtak. Csak egy példa:

Azok a családok, akiknek az otthona ép maradt, befogadott olyan, más családokat, akiknek a házát elsodorta a cunami. Együtt élnek most, megosztjak a lakásukat, az enni- es innivalót. Nyilatkoztak ilyen emberek a tévében – csodalatra méltóan. Azt éreztem, ez valahol egy

szívből jövő segítségnyújtás. Az is igaz persze, hogy valahol nincs más valasztasuk, de én mégis azt látom inkabb, hogy az emberek azokon a területeken közelebb kerülnek egymáshoz.

Délnyugat-Japánban is (ahol ugyebár nem lehetett érezni a foldrengest) több család is jelentkezett, hogy megosztják otthonukat a földrengés és cunami miatt otthon nélkül maradt családokkal.

Másrészt itt van a másik pozitívum: a nemzetközi összefogás: Dél-Koreából, Kínából, Ausztráliából, Amerikából, Europa több országából – köztük Magyarországról is – érkeztek mentőcsapatok.

Mindenesetre, ahogy én tapasztalom, a légkör egyre nyugodtabb, kezd visszaallni az élet a mindennapi “kerékvágásba”, ha lehet így mondani. Persze hosszú idő még az ujjáépítés, felépülés -külső és lelki értelemben egyaránt. De bízunk a legjobbakban.

Köszönöm a figyelmeteket.